Azt terveztem, hogy minden héten írok posztot arról, hogy hogyan haladok az angolozással. Persze az elhatározást nem olyan könnyű a gyakorlatba átültetni, ennek is ki kell alakítanom a rendszerét. Nemrég olvastam a Jocelyn K. Glei szerkesztett "Tartsuk kézben hétköznapjainkat! - Napi rutin, fókusz és ötleteink megvalósítása" című könyvet, amiben nagyon szuper tanácsokat találtam. Amit én a saját életemben nehezítő tényezőként élek meg, az az egyenetlen munkaidő. Ennek köszönhetően gyakorlatilag nincs két egyforma hetem. Az angoltanulást még csak-csak sikerült beillesztenem, a blogírással még küzdök rendesen. Azt, hogy blogot akarok írni, én határoztam el azért, hogy legyen egyfajta kötelezettségem referálni arról, hogyan haladok. De talán attól, hogy saját elhatározás, még nehezebb, hiszen én kristálytisztán látom azokat az okokat, amik miatt nem lettem kész a poszttal, és mondhatom azt vasárnap este magamnak, hogy "Semmi gond, Detti, ez a hét így alakult." Viszont a siker meg pont azon múlik, hogy a körülmények ellenére mindenféleképpen lerakom az asztalra azt, amit megígértem magamnak. És maximálisan igaz ez a nyelvtanulásra is. Tehát nálam a tanulás és a blogolás kéz a kézben járnak, az egyik területen véghez vitt siker erősíti a másik terület megvalósulási esélyeit is.

És akkor a legutóbbi posztomban tett ígéretemhez híven: hogyan kezdtem el használni a tanulókártyákat. 

Miután megérkeztek, sokat agyaltam, hogyan lehetne a legpraktikusabban használni őket. Először kiragasztottam néhányat a mosogató fölé. Azért jó, hogy a kártyák ellentétes oldalain ellentétes az írás (ööö... biztosan van erre valami nagyon profi nyomdatechnikai kifejezés), mert ha kiragasztva felhajtod őket, akkor nem fejjel lefelé látod a szöveget. De rájöttem, hogy igazából a konyhai ténykedések közben eléggé össze lehet piszkolni a kezemet, ezáltal a kártyákat is, így a kártyákat leköltöztettem a csempéről. Be, a táskámba. Először csak úgy, az egyik zsebbe, aztán vettem egy igazolványtartót és abba pakoltam a kártyákat. Egyszerre tíz fér bele. Egyelőre az első tíz van benne, shame on me, de igyekszem gyorsítani a tempón. Ki kell tűznöm egy SMART célt, és felpörgetni a kártyák "fogyasztását". A SMART célok használatáról a nyelvtanulás területén Kőrösi Bálint, az otevotnyelv.com szerzője írt egy nagyon jó cikket, ajánlom figyelmetekbe.

A kártyákkal egyelőre itt tartok, következő posztban jönnek a további eszközök és módszerek.