Az első bejegyzésben felvázoltam, hogyan kezdődött az angollal való kapcsolatom, a másodikban pedig, hogy aktuálisan milyen életkörülmények között vettem fel újra a fonalat.

Most azt mutatom be Nektek, hogy milyen eszközöket és módszereket választottam a tanulásra. 

Amikor angolul kezdtem tanulni, volt a tankönyv és néha hozott be az angoltanárunk kazettás magnót. Ééés ennyi. Bár a kazettás magnó önmagában megérne egy blogbejegyzést, most ellenállok a kísértésnek, hogy ezt megírjam, mert a sikeres nyelvtanulás egyik feltétele az önfegyelem, úgyhogy ezt is folyamatosan fejlesztem. Az aktuális tanulási lehetőségeknek viszont egész könyvtárnyi írást lehetne szentelni. Nagyjából olyan a különbség a kilencvenes évek és napjaink lehetőségei között, mint megnézni a Dirty Dancing-et másolt VHS-en, narrátorosan, utána pedig az Avatar-t moziban. Durva.

Miután kikerültem az intézményi keretek közül, gyakran kaptam magam azon, hogy elidőzök az újabbnál újabb nyelvtanulási módszerek és eszközözök hirdetésein. Nagyon hangzatos ígéretekkel lehetett találkozni. Töltöttem le ingyenes anyagokat, iratkoztam fel hírlevelekre, elkezdtem Facebookon követni oldalakat. Így volt ez Gabi tartalmaival is. És az ő írásai egy idő után elkezdtek kiemelkedni a tömegből. Ami engem megfogott, az a személyessége volt. Amikor az írásait olvastam, folyton az volt a benyomásom, mintha egy tea mellett sztorizna. És kitartóan hangoztatta, hogy biztosan sikerülni fog. A középiskolában francia tagozatos voltam, elsőben heti nyolc franciaórával kezdtünk, de ott valamiért soha nem hallottam ezt a megerősítést. Szóval Gabi mondanivalójára egyre kíváncsibb lettem. Nem kell született nyelvtehetségnek lenni? Nem kell nyelvérzék? Nemcsak anyanyelvi területen lehet igazán fejlődni? A többi hírlevél és oldal követése szépen lassan elmaradt és én elköteleződtem Gabi mellett.

Az elköteleződés nagyban segíti a hatékonyságot. Ha Te is hasonló cipőben jársz, mint én, akkor nagyon fontos, hogy Te is döntsd el, hogy kinél, kivel fogsz tanulni. Nálam ez a folyamat évekbe telt. Visszakerestem a levelezőrendszeremben: az első hírlevél az angolnyelvtanitas.hu-tól 2014-ből van. Én akkor még egyáltalán nem tudtam, hogy 2019-ben majd annyira össze akarom kapni magam angolból, hogy még blogot is írok róla, egyszerűen csak bóklászgattam, gyűjtögettem. És valószínűleg az, ahogyan Gabi ír az angolról, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy én most tökéletesíteni akarom az angolom. Az, hogy nem kell minden egyes nap feltenni magamnak a kérdést, hogy ma mivel is tanuljak, nagyon sokat segít. A rutinokból felszedünk az évek alatt jókat és rosszakat. A jó rutinok nagyon gyorsan visznek előre a céljaink felé. És ha a napi tanulási adagok előtt nem kell folyton döntést hozni, mert már rutinból csinálja az ember, akkor az óriási lökést ad. Ugyanis nagyon sok energiát emészt fel, amikor meg kell hoznunk valamilyen döntést. Amikor éppen a döntéshozás közepén vagy, akkor ezt nem érzed, csak egy idő után azt veszed észre, hogy nincs kedved elkezdeni tanulni. És ez nem a tananyag miatt vagy a Te lustaságod miatt van, hanem azért, mert tudat alatt tartózkodsz attól, hogy már megint döntést hozz. Szóval válassz és csináld!

Én is így tettem, és a hírlevelek, blogbejegyzések, facebook posztok olvasgatása után végre megrendeltem az első tanulókártyákat. A választásom az Instant Nyelvtan Tanulókártyákra esett, mégpedig azért, mert a webshop szerint "Neked való, ha úgy érzed, már nem tudsz jól angolul, és idő- és energiatakarékos módszert keresel az angol nyelvtan átismétlésére." Telibe talált. Persze a kártyák használatának beillesztése a napi rutinba nem ment egyről a kettőre. Amikor megérkezett a csomag, akkor mindent, amit a kártyák mellett találtam a borítékban, elolvastam az első betűtől az utolsóig. A kártyák tapintása nagyon-nagyon tetszett, mert nincsenek műanyag réteggel bevonva, nagyon jó őket kézbe venni. És hogy hogyan kezdtem el őket használni? Arról a következő bejegyzésben írok. ;-)